Tömören összefoglalva a konferencián elhangzottakat, kiderült, hogy az órák úgy rosszak, ahogy vannak. Imrei Józsefné az ELMŰ beépített pillére, a magát a MEH álláspontját képviselő személyként bemutató Ollé József mondatainak tartalma szerint, csak az áramszolgáltatói lobbi az érdekes, a fogyasztók pedig fejre is állhatnak, akkor sincs felsőbb akarat az ügy rendezésére.
Érdekes volt látni, hogy a szolgáltatók emberei szépen „kibéreltek” maguknak egy sort, illetve az ELSTER Kft. munkatársai is kíváncsian várták a fejleményeket. Azt hiszem, ezzel mindent beismertek: az üggyel kapcsolatos vádak nem alaptalanok, itt szándékos visszaélés történik a fogyasztókkal, csak most elkezdett szorulni a hurok, lassan kiborul a bili, kénytelenek lépni valamerre az érintettek. Csak még most kezdtek el puhatolózni, hogy merre hány méter. Hát, én kb. egy négyzetméterre saccolnám WC-vel együtt, és jó vastag, sűrű rácsozással, nehogy véletlen valahogy még átdiffundáljanak rajta.
Balogh Dezső volt az első felszólaló, aki villanyórákkal végzett kutatásainak, kísérleteinek eredményeit ismertette: Véleménye szerint a fékmágnesek anyaghibája miatt mennek tönkre az órák! A konklúzió az, hogy világviszonylatban, csak néhány órát lehet manipulálni, azon belül, hazai szinten is csak két típus volt lassítható, helytelen összeszerelés esetén, a többi óra csak bepörög. Csak magát lophatja meg a fogyasztó a szolgáltató javára. Az órákat nem szükséges manipulálni, befolyásolás nélkül, akár egy zárlat hatására is tönkre mennek. Számos órát nem sikerült befolyásolnia. Az áramszolgáltató mégis továbbra is vásárolja a vacak órákat, pedig tud a hibájukról, illetve a média útján is hamis információkat terjeszt. Nem fogadja el, hogy mindenre magyarázat az OMH-pecsét. Ez csak arra lehet bizonyíték, hogy a pecsét feltételekor az óra még valóban megfelelt a követelményeknek. Megkérdőjelezi az áramszolgáltatók legtöbb – az üggyel kapcsolatos- megnyilatkozását.
Imrei Józsefnénél (aki igazságügyi szakértőnek titulálja magát) csak úgy röpködtek a kérem szépenek, és a „no comment”-ek. Ha valaki nem tudja a fogyasztó oldaláról tekinteni az ügyet, akkor „kérem szépen”, ne jöjjön el egy fogyasztóvédelmi konferenciára hazudozni! Minek jött ide, ha eleve hülyére veszi a fogyasztókat, a Magyar Energia Hivatalt, és csak áramszolgáltatói szempontból tud bármit is tekinteni? Nem értettem, hogy Balogh Dezső (megkockáztatom, hogy szak)véleményére miért nem tudott legalább egy mondat erejéig kitérni. Illetve tudom: szaktudással nem rendelkezik, villanyórát jobb esetben a falon már látott valamikor. Az egész megszólalása alátámasztotta eddigi feltételezéseimet: se igazságügyinek, se szakértőnek nem nevezhető. A tűzrendészeti előírásokról halvány segédfogalma sincs. A függetlensége sem kétséges: ELMŰ-s.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam rá a figyelmet, hogy amennyiben bárki az ügye kapcsán az alábbi „szakértőkkel” kerül szembe, az igen gyorsan utasítsa vissza a lehetőséget, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön vele: Szunyogh István, Lénárd Pál, Bihary Zoltán, Havas László és természetesen Imrei Józsefné. Eddigi tapasztalatok alapján mindegyikük az áramszolgáltatók beépített hazugságszolgálati embere. Imreiné szájából még az is elhangzott, hogy az áramszolgáltató részéről meg szabad szegni a szabályokat, és bármit megtehetnek a fogyasztóval. Ez már valóban a no comment kategória.
Az meg már csak a non plus ultra, hogy annak ellenére, hogy egyre több fogyasztó kéri ki magának a mágnesezési vádakat, mégse jutott még egyetlen „független” „igazságügyi” „szakértő” eszébe, hogy meg kellene már vizsgálni, hogy valójában mitől romlanak el az órák. Itt szó sincs se igazságról se függetlenségről se szakértelemről. Még szakbarbárnak se nevezhető, amit a mágnesezési ügyek kapcsán művelnek.
A legfrappánsabb előadást Dr. Ivanics Évától hallhatta a közönség. Laikus számára is egyszerűen érthető, világos, és még annál is ironikusabb szónoklat volt az övé. Mindenki számára egyértelművé vált – ha még nem lett volna korábban az-, hogy a szolgáltató visszaél nem létező hatalmával, és jogi szempontból semmiképpen nem tekinthető megalapozottnak az áramszolgáltatói eljárás. Nem lennék az áramszolgáltató helyében, amikor szépen az orrukra koppint a Bíróság előtt.
A fő megállapítása az volt, hogy a fogyasztó és az áramszolgáltató közötti szerződés polgárjogi szerződés. Első kérdése az volt, hogy hiteles az óra vagy nem hiteles? Ha a gyártó a gyártópadon még deklarálja, hogy az óra nem mágnesezhető, akkor mikor lett mégis mágnesezhető? Nem mindegy, hogy mikor következett be a mágnesezhetőség állapota, mert a gyártópadról lejőve az órához még számtalan ember hozzáfért, mire a fogyasztóhoz felszerelték. Számára se egyértelmű, hogy a felszerelt óra hiteles volt még a felszerelés pillanatában. Felveti az áramszolgáltató és a gyártó felelősségét is az ügyben, mivel a szolgáltató továbbra is vásárolja és szereli a hibás órákat, illetve a gyártó még mindig mindenki számára elérhetően hirdeti azt a hazugságot, hogy az óra nem mágnesezhető. Miért nem próbálja legalább formatervezéssel kivédeni a gyártó a mágnesezhetőséget?
A felróhatóság kérdése is igencsak előtérbe került. Vajon felróható-e a fogyasztónak, hogy az óra meghibásodott? Az állagmegőrzés és elvárhatóság kérdéseire is kitért az ügyvédnő. Korábbi felvetéseim is igazolódni látszanak: miért nem a gyártóra terhelik a felelősséget az óra meghibásodásáért? A lényeg, hogy az elvárhatóság és felróhatóság kérdését szét kell választani.
Kiderült, hogy a Társadalmi Unió perben áll az egyik áramszolgáltatóval jó hírnév megsértése miatt azon a cikk kapcsán, amelyben leírják az áramszolgáltatói magatartást a mágnesezési üggyel kapcsolatban. Ebben a periratban az áramszolgáltató alábbi kijelentést tette: A kötbérkötelezettség felajánlása egy olyan kedvezmény a szolgáltató részéről, amely a büntető eljárásban tett feljelentés elkerülését célozza, és amelyet neki, mint a fogyasztóvédelem iránt elkötelezett szolgáltatónak, kötelessége felajánlani. Az ügyvédnő itt megkérdőjelezte, hogy akkor a fogyasztó valóban önkéntesen írja-e alá a kötbért? Én megkérdőjelezném azt is, hogy épelméjű-e vajon az, aki egy ilyen mondatot papírra mer vetni? Azt hiszem, ha ezt a mondatot valaki végigolvassa szavanként, akkor rá kell, hogy jöjjön, hogy a névelőkön és kötőszavakon kívül nincs benne egyetlen igaz szó sem! Belegondolni se merek, hogy hány „bűnöző” rohangál az utcán „szabadlábon”, pedig a kötbér aláírásával elismerte, hogy lopott (volna, ha igaz lenne a vád). Nem is tudom, hogy az áramszolgáltató véletlen nem bűnpártolást követ-e el, amikor nem jelenti a valódi hatóságok felé, hogy tudomása van elkövetett bűncselekményről (mivel a fogyasztó a kötbér aláírásával gyakorlatilag elismerte a vétkét)?
Az ügyvédnő ismertette a lopás, csalás és a kár jogi fogalmát, minden esetben arra jutott, hogy jogilag az áramszolgáltató követhette csak el azt, amivel a fogyasztót vádolja. Eljutott odáig, hogy a kötbér esetleg az elmaradt haszon lenne? Ezt már nem is merte tovább részletezni, mert szerintem félt, hogy olyan következtetésekre jut, ami már valóban hatással lesz a szolgáltató hírnevére.
Végső következtetése az volt, hogy érdemes lenne a szolgáltatónak a szerződésnél maradnia, a fogyasztót partnerként kezelnie. A fogyasztóknak pedig mindenképpen azt javasolja, hogy amennyiben biztosak benne, hogy nem manipulálták az órát, akkor tartsanak ki az igazuk mellett, mert hisz benne, hogy előbb vagy utóbb az igazság érvényre fog jutni.
Tóth Ákos képviselte a Magyar Energia Fogyasztók Szövetségét a konferencián. Mivel nem a mágnesezés volt a fő kérdéskör, melyet körbejárt, ezt csak pár mondatban említeném meg a lényeget, de ez korántsem jelenti azt, hogy elhanyagolható a kérdéskör, melyet feszegetett az úr.
A nagyfogyasztóknál nagyon nagy gond van a számlázás hitelességével kapcsolatban. A fogyasztók felelőssége folyamatosan nő, ezzel együtt a kockázata is. Itt is felmerül a kérdés, hogy valóban hitelesek-e az órák? A modemen keresztül történő óraleolvasással kapcsolatos költségek is a fogyasztót terhelik, azért is a fogyasztó a felelős, hogy az átviteli út megfelelően működjön, a központi adatösszegző gép nem hitelesíthető. Ha valamiért nem kapta meg az adatokat a gép, akkor a szolgáltató jogosult-e a fogyasztást becsülni? Az idősorok eltűntek a számlákból, áttekinthetetlenek, ellenőrizhetetlenek a számlák. Rengeteg kérdést vetett fel a nagyfogyasztók számlázásával kapcsolatban Tóth úr, melyeket valószínűleg áramszolgáltatói lobbi miatt „véletlenül” elfelejtettek törvényileg szabályozni. A záró mondatok egyike fejezi ki legjobban az üggyel kapcsolatos véleményét: ez kvázi BOSZORKÁNYÜLDÖZÉS.
Állítólag a Magyar Energia Hivatal képviseletében hallhattuk Ollé József előadását is, melyből csak annyit lehetett leszűrni, hogy ő is az áramszolgáltatók beépített embere, említésre méltó megnyilvánulása nem volt a három óra alatt. Beszéde azt sugallta, hogy szerinte minden rendben van úgy, ahogy van. Én megkérdőjelezném, hogy valóban a MEH küldte-e, vagy szegről-végről önkéntes alapon beszállt az áramszolgáltatók mellett a ringbe. Amennyiben valóban a Magyar Energia Hivatalt képviselte ezen a konferencián, akkor szerintem azt is be kell gyorsan zárni, mert az adófizetők pénzéből nem szép dolog az áramszolgáltatók lobbiját erősíteni!
Panaszosok elmondásai alapján abszurd helyzetek sora tárult fel. Ami alapján újra megkérdezném, hogy jogállamban élünk-e? Ez egy jogállam? Nem hiszem. Melyik más európai országban engednek meg még hasonló visszaéléseket? Sőt, hátszelet adnak a szolgáltatóknak? Volt itt felháborodás, majdnem sírás, kétségbeesés, irónia, fölényeskedés, mindenféle hangulat a beszámolók alatt.
De mindenesetre az egyértelműen látszik az ügyekből, hogy a szolgáltató jó hírnevének védelmére már nem kell gondot fordítani, mert ami nincs, azon nincs mit vitatkozni. A szolgáltató minden esetben egyszerűen vastagon lejáratta magát, de még mindig a legjobban Kőhalmi Tamás ügyében. Egyvalami közös volt a meghallgatott ügyekben: a jelenlévők nem adták fel az áramszolgáltatók terrorjának szövevényes hálójában sem az ügyet. Mindenki kitart az igaza mellett. Véleményem szerint ez lenne mindenkinek az állampolgári kötelessége – de, természetesen ez én nem ítélhetem meg. Abban azonban biztos vagyok, hogy ha nem hunyászkodna meg a legtöbb fogyasztó, és nem fizetné be a jogtalanul kiszabott kötbért, akkor már rég nem is volna téma ez az ügy.
Nyilvánvalóvá vált (ha eddig nem lett volna az valaki számára), hogy az egész eljárás csak a szolgáltató érdeke, a fogyasztókra pszichikai nyomást gyakorolnak, hogy a kötbért kifizessék, el nem követett bűnüket beismerjék. A szolgáltató gátlástalanul kihasznál mindenkit, erkölcsi gátakkal nem rendelkezik.
Halász Évától elhangzott, hogy volt olyan igazságügyi szakértő, aki 40%-os sikerdíj fejében megoldotta volna a panaszos ügyét (ez egy ÉMÁSZ-os zsebszakértő)! Alapvető problémája az volt, hogy nincs Magyarországon fogyasztóvédelem. Kicsit erős, de sajnos teljesen igaz kijelentés, hogy ez a mágnesezési ügy két dologra jó: bevételt jelent a szolgáltatónak, a mágnes eladójának és a szakértőknek, illetve fedősztorit teremt az áramszolgáltatók számára, amivel leplezni tudják, hogy a villanyórák egyszerűen elromlanak. Még kiegészíteném azzal, hogy ebben az üzletben az óragyárak is elég jól kaszálnak, és vélhetően az igazság „hű” képviselői is megkapják, ami nekik „jár”.
Az egyik panaszos, Nagy Ottó alperes és felperes is az ELMŰ-vel szemben. Az egyik perben a fogyasztó javára hoznak ítéletet, a másik ügyben pedig a fogyasztót elmarasztalták. Akkor most merje valaki kijelenteni, hogy nincs lefizetve a bíróság? Hogy lehet ugyanazt az ügyet kétféle ítélettel lezárni? Saját magát blamálja a magyar igazságszolgáltatás az ügyben! Ebből is kitűnik, hogy semmilyen szinten nem áll ez a jogrendszer, és a szereplői velejéig romlottak – tisztelet a kivételnek.
A konferencia végére szerintem sokakban megfogalmazódott a kérdés, hogy miként lehetséges, hogy évekig megy a fogyasztók kopasztása minden következmény nélkül. A szolgáltatókat mihamarabb meg kell állítani, ezért minden fogyasztót, aki ilyen ügybe keveredik, mindenképpen arra bíztatnék, hogy álljon ki az igaza mellett, mert legközelebb a gyerekével, unokájával, szüleivel, nagyszüleivel történhet meg ugyanez az erkölcstelen, gátlástalan eljárás.