A blog fennállása óta elég sokan megkerestek ilyen-olyan ügyekkel, természetesen elsősorban villanyóra mágnesezéssel kapcsolatban. Először is szeretném megköszönni a bizalmat, hogy nagy számban rendelkezésemre bocsátották az áramszolgáltató eljárásának alapját képező szakérői (és egyéb) jegyzőkönyveket. Előre bocsátom, hogy a „felmérés” nem reprezentatív, de alátámasztani látszik azt, amit eddig is észrevenni vélt már több fogyasztó.
A jegyzőkönyveket olvasgatva egyre kíváncsibbá tett, hogy találok-e bennük különbségeket, bármilyen tekintetben mutatnak-e fejlődést, ha igen, akkor törekszik-e arra a szakértő, hogy legalább hangyányit jobban megfeleljen az általa készített jegyzőkönyv a már oly sokszor említett mérésügyi törvénynek.
Úgy tűnik számomra, hogy a történet műszaki része még mindig homályban marad szakértői részről, a szokásos szöveg - néhány kivételtől eltekintve - nem igazán változott. Az utóbbi fél évben már lehet, hogy megfelelő mennyiségű MEH-határozatban elmarasztalták a szakértőket amiatt, hogy a mérőpad hitelességi adatait nem tartalmazza a jegyzőkönyv, úgyhogy ezt már azóta pótolták. Illetve elvétve lehet még olyan mondattal is találkozni a szakértői véleményben, hogy a fogyasztói görbét szükséges vizsgálni.
A következtetés minden esetben, hogy a mért hibaszázalékra hivatkozva a szakértő szerint ilyen mértékű mágnesezettség vesztés természetes úton nem jöhet létre, vagyis az óra mágnesezve lett. Hol állítják, hol feltételes módban írják le, ez nem tudom, mitől függ, de semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre a jegyzőkönyvben. Szunyogh István szakértői véleményei időnként elég hosszúra sikerednek, abban leírja, hogy a tudomány mai állása szerint… Nem tudom, hogy ez a későbbi felelősségre vonást megelőzendő került-e bele a jegyzőkönyvbe, vagy csak a saját szakértelmének hiányát próbálja ezzel a mondattal palástolni, vagy netán így gondolja tudományosabbnak a magyarázatot?
Az óra szerkezetileg minden esetben ép, egy-két jegyzőkönyv tartalmazza, hogy az óra karcos. Az utóbbi fél évben már külön sorban említik, hogy a mágnes sérült, mivel nem éri el a helyes működéshez szükséges légrés indukciót a mért érték. Ezzel el is érkeztünk oda, amiért ezt a bejegyzésnek nekiláttam.
A legfurcsább számomra az volt, hogy a mérőórán a szakértő által mért hibaszázalék értéke sokszor nem állítható párhuzamba a lemágnesezettség mértékével (a hozzám beérkezett iratok alapján). Az én elvárásaim szerint – hozzátenném, hogy laikusként - egyértelműnek az tűnik, hogy minél nagyobb hibaszázalékkal mér az óra, annál nagyobb a lemágnesezettség mértéke (vagyis a mért és az üzemi légrés indukció hányadosaként kapott érték). De valamiért ez nem teljesül. Kíváncsi lennék a magyarázatra. Felmerül, hogy ennek műszaki oka lehet, bár, én inkább arra gyanakszom, hogy talán mégsem teljesen hiteles a mérőeszköz, vagy nem tartja a szakember eléggé fontosnak, hogy pontosan megmérje az óra valamennyi értékét. Persze, amikor már hallottunk olyan esetről is, hogy a helyszínen és két másik szakember által azonos órán összesen három mérésből kettő se volt egymással köszönő viszonyban, igazán nem áll már le ilyen apróságokon csodálkozni az ember.
Felkeltette még az is a figyelmemet, hogy a hozzám beérkezett jegyzőkönyvek 75%-a érkezett ELMŰ szolgáltatói területről (melyen belül 55% volt kifejezetten ELMŰ és nem ÉMÁSZ), míg a maradék 25%-on a maradék áramszolgáltatók osztoztak, nagyjából azonos aránnyal. Természetesen nem tudhatom, hogy ez az internetes lefedettséget, a téma iránti érdeklődést, a felháborodás mértékét vagy bármi mást hivatott-e tükrözni. Azonban ez magyarázatot adhat arra, hogy miért az ELMŰ-ÉMÁSZ tartja leginkább szükségesnek, hogy a fogyasztókat már-már nyomásszerűen tájékoztassa a villanyóra lassításának (sőt, szerintük az esetleges megállításának) lehetőségéről.
A meghibásodott órák gyártói döntő többségében és körülbelül fele-fele arányban az Elster és a Ganz gyárak által forgalmazott típusok, kisebb arányban ugyan, de nem elhanyagolható mértékben megtalálhatóak közöttük a Siemens (mely az „assembled by ELMŰ” felirattal is büszkélkedhet) és egy szerb óratípus is. Az órák 85%-át Pécelen, az „Elster Méréstechnika Kft. hivatalos helyiségében” Szunyogh István és Lénárd Pál vizsgálta be, elvétve akadnak „vidéki” mérőhelyek is, ezek MKEH által végzett vizsgálatok.
Végezetül csak zárójelben jegyezném meg, hogy azoknak az óráknak a mágneses légrés indukcióját vizsgálják a szolgáltató által kijelölt vizsgálóhelyen és szakértők által, amelyet ugyanezek a szolgáltatók nem tartanak szükségesnek mágneses védelemmel ellátott dobozban szállítani (feltehetően tárolni sem), a szolgáltató szerelői szerelik fel és le az órákat, szállítják el a helyszínről, a szolgáltató tárolja a fogyasztó számára ismeretlen helyen és módon. Illetve az előbb is említett gyártók többnyire szavatolják az óra mágnesezhetetlenségét. De ez már egy másik történet…
