Az MR1 Kossuth Rádió újra elővette a mágnesezés teóriát a Napközben című műsorban (http://www.mr1-kossuth.hu/mrplayer.php?autoplay=1&hangtar=20110211_090517_1). Ez a riport is elég egyoldalú, hemzseg a bakiktól, erősen áramszolgáltatói megrendelés szagú, és semmilyen használható javaslatot nem tudott bemutatni. Az egyetlen pozitívum, hogy legalább egy olyan panaszost találtak, aki nem áramszolgáltatói megrendelésre nyilatkozott.
Úgy tűnik, hogy a szolgáltató kétségbeesetten kergeti a saját farkát, szorult helyzetét próbálja médianyomással palástolni. Az utóbbi időben egyre gyakrabban téma a mágnesezés. Általában az ELMŰ-ÉMÁSZ nyilatkozik, mivel náluk a legmagasabb a mágnesezéses ügyek aránya. A riportból igyekszem kiemelni a visszás, valótlan állításokat, hogy a fogyasztóknak mégis legyen némi fogalma arról, hogy mi valós az áramszolgáltatói kommunikációból: az, hogy valóban probléma van az áramszolgáltató kommunikációjával, eljárásaival, kihasználja és megtéveszti a fogyasztókat extra bevételszerzés céljából.
„A legrosszabb a mágnesezésben, hogy az előző lakó viszi magával a mindent tudó mágnest is.” Az én véleményem szerint a valóság a legrosszabb a mágnesezésben, vagyis hogy ártatlan fogyasztókat gyanúsítanak meg, és az áramszolgáltató veszett ebként vicsorgat(hat)ja fogait a fogyasztókra, minden kontroll nélkül. Miért nincs még mindig rendszeresítve tulajdonosváltáskor vagy névátíráskor az óra ellenőrzési procedúrában az óra pontosságellenőrzése? Miért a fogyasztó kérje azt? Nem hiszem, hogy szó nélkül el lehet menni a törvényalkotók felelőssége mellett. (Az óra otthoni pontosság-ellenőrzésére egy ingyenes módszer: http://villanyora.blog.hu/2010/05/19/hogyan_ellenorizzuk_hogy_megfeleloen_mer_e_a_villanyorank.)
„Aki az órához nyúl, az kötbérre, az áram kikapcsolására, súlyosabb esetben bírósági eljárásra is számíthat.” Ennek a mondatnak a valóságtartalma annyiban van, hogy ezekkel valóban megtévesztésre alapozva fenyegetőzik a szolgáltató, de JOGALAPJA a fenyegetőzésre NINCS. Ha valaki nem fogadja el a kötbért, amit a szolgáltató fel nem róható módon kirótt rá, annak az áramát ugyanis a szolgáltató – jogosan - nem kapcsolhatja ki. Az áramot csak számlatartozás miatt kapcsolhatják ki, kötbértartozás miatt nem! Azonban több egyeztetésen mégis elhangzik ez a valótlan fenyegetés, a fogyasztó pedig fülét-farkát behúzva fizet – nem tudván, hogy egyszerű átverés az egész. A bírósági eljárással való fenyegetőzéssel kapcsolatban megjegyezném, hogy mivel a bíró a felróhatóságot nem tudja megállapítani, a szolgáltató nem nyerheti a pereket.
Boross Norbert azt állítja, hogy ha az ügyfél előre jelzi, hogy a mérő késik vagy siet, akkor annak nincs következménye a fogyasztóra nézve. Mert az ő és az általa képviselt társaságok szerint az nem számít következménynek, hogy a megvádolt fogyasztót letolvajozzák, az eljárásoktól való ijedtében befizeti a kötbért, vagy amennyiben nem fizet, akkor meghurcolják rendőrségen, bíróságon? Akkor még nem beszéltünk egyéb, B. Norbert szerint következménynek nem minősülő körülményről, mint idegeskedés, nem alvás és társai. Ha ez az, amikor nincs következmény, akkor belegondolni is rossz, hogy milyen lehet a következmény!
A riport gerincét a következő hiteltelen triumvirátus adja: Boross Norbert (ELMŰ-ÉMÁSZ kommunikációs igazgatója), Härtlein Károly (a Műszaki Egyetem Tanszéki mérnöke), illetve Imrei Józsefné (igazságügyi szakértő, a Magyar Energiafogyasztók Szövetségének elnökségi tagja). Kicsit érdemes áttekinteni, mit érdemes tudni róluk elöljáróban.
H. Károly a BME-re hivatkozik folyamatosan. Azonban ha fellépünk egyetlen kattintásnyi időre a BME oldalára (http://www.vmt.bme.hu/hu/kapcsolatok), kiderül, hogy a BME szoros kapcsolatot ápol a legtöbb áramszolgáltatóval, és támogatást kap tőlük, ezek között szerepel az ELMŰ-ÉMÁSZ és összes leányvállalata, az Elster és a Ganz is (akinek esetleg nem teljesen tiszta, az ő általuk gyártott és-vagy összeszerelt órák hibásodnak meg sorra, egy-két kivételtől eltekintve).
I. Józsefné kivétel nélkül áramszolgáltatói oldalon bukkan fel, őket védi, azt ismételgeti, hogy mindenki alkalmazkodjon a szolgáltatóhoz, vagy ne legyen áramra igénye. Szomorú, hogy tagja lehet fogyasztói érdekvédelmi szervezetnek. Még szerencse, hogy „független”. Belegondolni is rossz, hogy milyen következményekkel járna, ha nem lenne az? Az IRM honlapjáról (http://szakertok.irm.gov.hu/ExpertFactSheet.aspx?id=4198) az is kiderül, hogy Imreinének nem a villanyórák működése a szakterülete. Tehát mindössze nem független, nem igazságügyi és nem szakértő a mágnesezési ügyeket tekintve.
A riporter is felolvassa a szolgáltatótól előre megkapott kérdéseit, sajnos eszébe se jutott keresni legalább neten, netán a MEH-nél a témáról bármit is. B. Norbert a változatosság kedvéért felvetette, hogy mágnessel házaló rivális bandák vannak az energiapiacon, és fel is jelentgetik egymás ügyfeleit (miért nem egymást?). Érthetetlen, hogy – amennyiben ez a történet valóban igaz - miért nem sikerült még egyetlen bandát, de legalábbis bandatagot rajtakapni. Erre csak egyetlen magyarázatot véltem felfedezni, amennyiben az ügyben érdekeltségi felsejlő érdekköröket figyelembe veszem: vagy az ÉMÁSZ nevű banda próbál területet lopni az ELMŰ-től, vagy az Elster a Ganztól vagy esetleg fordítva?
B. Norbert tud igazat is mondani: „Egyfajta maffiaszerű, tényleg tarthatatlan állapot van.” Valóban. Csak, sajnos pont a lényeg nem derült ki a mondatból, hogy valójában az áramszolgáltató a maffia, a módszereik is éppen ugyanolyanok, csak talán kevésbé véresek, némiképpen szofisztikáltabbak – ennyi rugalmasságot biztosan elvártak a MEH-nél és a felsőbb politikai vezetőségben is a szolgáltatóktól.
A szolgáltató felelősségét is megpróbálták az asztalról lesöpörni azzal, hogy az órákkal párhuzamosan a lopási technológiák is fejlődnek. De a valóság megint lemaradt: 1994 óta van Magyarországon mágnesezési ügy. Akkor az órák mikor és mennyit fejlődtek? Tegyük még mellé az ugyanebben a riportban elhangzott kijelentést H. Károlytól: Az órákat „a kihordási idő után gyakorlatilag újabb hitelesítés után a legtöbb esetben javítás nélkül lehet visszaállítani a mérésre”. Ezen felül még Imreiné is elismerte, hogy nem lenne egy nagy ördöngősség az órák mágnesezés ellenei védelme, mivel elég lenne egy 5 cm-rel nagyobb bura az órákra. (Ezzel ugyan azt is elismerte, hogy B. Norbert 2010 májusában is hazudott az általa is emlegetett konferencián, ugyanis a katabox nem véd a mágnesezés ellen.) Kár is volna akár egy fillért is beleölni egy olyan árnyékolási technológia alkalmazásába, ami még a kötbérből származó minden teljesítést nélkülöző, törvények által majdnem teljes mértékben legalizált bevételforrást megcsappanthatná.
Az már más kérdés, hogy Imrei Józsefnének fogalma sincs, hogy a VET melyik "kiadása" hatályos, és remélhetőleg tűzoltó sem lesz már, mert jobbára szabálysértésre bíztatja (értsd: büntetés jár érte) azzal a fogyasztókat, hogy bezáratná az óraszekrényeket a társasházakban.
H. Károly is elmesélte elméletét az AlNiCo mágnesek tulajdonságairól, csak a valóság mutat más képet. Ez csak úgy elképzelhető, hogy az ő kezébe csak minden tekintetben kifogásolhatatlan mágnessel rendelkező villanyóra jutott, míg a novemberi konferencián (http://www.akontroll.hu/bel1.php?ssz=650) műszaki előadást tartó Balogh Dezsőhöz rossz. Itt azért valami nagymértékben sántít. Valamiért azt is elfelejtette megemlíteni, hogy az órák leírásában általában szerepel, hogy gyakorlatilag nem mágnesezhetőek. Ez is csak egy apró, és feltehetően a trió számára elhanyagolható körülmény, azért maradhatott ki a minden tekintetben fogyasztóbarátnak feltüntetni szándékozott riportból.
Elértünk újra Imrei Józsefnéhez. A riporter jól fogalmazott: „…PRÓBÁLNAK következtetni a szakértők arra, hogy mi történt.” De nem sikerül. Egy történetet kitalálnak az ügyben eddig említett „független” „igazságügyi” „szakértők”csak azért, hogy szakértelmük és feltehetően a pénztárcájuk tartalmának hiányát pótolják. Majd ezt az esti mesének is kicsit száraz történetet lobogtatja a fogyasztó előtt a szolgáltató. Minden maffiában szükség van azokra, akik a piszkos munkát végzik, a fejesek pedig majd a kezüket mossák alkalomadtán. Ez alól az áramszolgáltatók se kivételek.
Végre egy nem áramszolgáltatói hozzászólást is hallhattunk a riportban. Nagy felüdülés a fülnek. A történet a szokásos, ez a fogyasztó is megerősíti, hogy az ELMŰ elkészítette a jóváírást, azonban ezzel párhuzamosan a fogyasztót feljelentette áramlopásért. A fogyasztó a Magyar Energia Hivatal segítségét kérte. A Rendőrség nem tudta a bűncselekményt megállapítani, a MEH pedig a fogyasztónak adott igazat. Megállapítást nyert, hogy a szolgáltató által kiszabott kötbér alapja feltételezés!
Ezek után meghallgathattuk, hogy mi az áramszolgáltatói menetrend az ügyben. Tavaly a Társadalmi Uniót azért perelte be az ELMŰ jó hírnév megsértéséért, mert ugyanezt le merte írni. Ez tehát a menetrend:
1. Büntető feljelentés a kötbér összegének ellopásáért (a kötbért ugyan elég nehéz lenne ellopni). Jogalapként a megkérdőjelezett szakértői véleményt megjelölve (teória). A rendőrségi eljárást az adófizető állampolgárok fizetik, pedig csak az óra meghibásodásáról van szó.
2. Elfogyasztott energiamennyiség megbecsülése. Itt valamilyen rejtélyes oknál fogva nem használható fel a szakértői vélemény, pedig állítólag helyesen tartalmazza a tényt, hogy az óra mennyit tévedett. Miért nem lehet ennek a jóváírásnak az alapja egy hamis igazságügyi szakértői jelentés, ha egy rendőrségi eljárásé, meghurcolásé lehet?
3. Rongálás helyreállítás költsége. Itt megint fordultunk 180 fokot a 2. ponthoz képest, a szolgáltató az (általa megrendelt) „független” igazságügyi szakértő véleményre hivatkozva polgári peres eljárásig tud elmenni. Nem elhanyagolható, hogy ezt a pert a vesztes fél fizeti, jelen esetben egyre gyakrabban az ELMŰ-ÉMÁSZ, vagyis a fogyasztók.
4. A végső fenyítés (ha nincs megegyezés az előző pontban): egy másik polgári peres eljárás. Itt elfelejtette B. Norbert megemlíteni, hogy a fogyasztó egy kis utánajárással ügyvéd nélkül is vígan nyeri a pert. A vesztett pert természetesen megint csak a fogyasztók fizetik.
A riport fénypontja, amikor B. Norbert elismerte, hogy az óra valójában mégis elromolhat:
- „Az nem fordulhat elő, hogy tényleg valami mágnestől független meghibásodás előáll az órában?”
- „[…] Persze, bármi bekövetkezhet.”
Azt hiszem, ez alapján mindenki számára világos, hogy az áramszolgáltató eljárása minden jogalapot nélkülöz, a fogyasztók megtévesztésén alapul. Akit ártatlanul mágnesezéssel vádol a szolgáltató, semmiképpen ne dőljön be a szolgáltató hazugságainak, és semmiképpen ne fizesse be a számára kiszámolt kötbért!