Tisztelt sorstársak!
Egy kéréssel fordulok azokhoz; akik hozzánk hasonlóan nem fogadják el; hogy mindenféle bizonyítás nélkül; puszta feltételezésre alapozva bűnözőnek titulálják.
Olyanokat szeretnék megszólítani, akik hajlandóak lennének igen közeli bírósági perünkön támogatni jelenlétükkel, vagy akár tanúként. Akik nem bánnák, ha az ELMŰ a sorozatos gerilla-akcióját a becsületes emberek ellen; egy nyilvános peren kellene, hogy magyarázza!
Ha kell, akkor a végsőkig elmegyünk (legyen az akárhol), hogy bizonyítsuk az igazunkat, és segítsük azokat, akik hozzánk hasonlóan méltatlanul kerültek ebbe a megalázó helyzetbe.
Igyekszünk meggyőzni minél több károsultat, hogy legyen jelen a tárgyaláson; ezzel is erősítve azt, hogy nem egyedi eset a miénk (nagyon nem); és ha kell, akkor igenis van összefogás! Nem csak az ELMŰ, és barátai képesek együttműködni a kizsigerelés érdekében.
Tervünk szerint a lehető legtöbb médiumot, és az ügyünk mellett álló szakértőt megkeresünk.
Ha szükséges, akkor természetesen fizetjük a vidéki károsultak vonatjegyét, akit tanúként beidézhetünk! Amikor NYERÜNK a „szolgáltató” ellen, akkor úgyis kamatostul vasaljuk be rajtuk!
Emellett nagyon szívesen részt veszünk mi is a hozzánk hasonlóan megvádoltak tárgyalásain, ha támogatásunk segítségükre lehet!
Kérek mindenkit, hogy ha tud, segítsen! Bármilyen támogatásnak nagyon örülnénk; legyen az információ, pertapasztalat, személyes részvétel!
A megkereséseket az alábbi email címre várom, ahol további egyeztetésre is sor kerül:
villanyora.osszefogas@gmail.com
A teljes nevünket, és a kulcsfontosságú részleteket csak azért nem adjuk ki, hogy még véletlenül se teremtsünk támadási felületet a hiénáknak; illetve nem szeretnénk kijátszani minden kártyát, amely véleményünk szerint nyerhetővé tehet egy ilyen igazságtalan helyzetet.
Az alábbiakban röviden vázolnám a szüleim történetét, akik a tényleges elszenvedői a mocskos szolgáltatói eljárásnak. Esetünk kísértetiesen hasonlít az itt olvasottakhoz; újabb tapasztalatként szolgálhat sorstársainknak a részletekben; és az adatgyűjtésben!
A történet kezdete pár évvel ezelőttre vezethető vissza. Ekkor szüleim észlelték, hogy villanyórájuk többet mér az eddigieknél. Ezt telefonon (jóhiszeműen) jelezték az ELMŰnek; akik a következő kreatív magyarázatokkal szolgáltak: biztos a szomszéd lopja az áramot, vagy egy eddiginél nagyobb hűtő miatt nőtt meg a fogyasztás, esetleg valami meghibásodott.
Hallhatóan nem akarták az ügyet megoldani. Édesapám határozott állítására; miszerint NEM működik náluk hűtőház, sem fűtött medence (mondjuk fűtetlen se); nagy nehezen felajánlották, hogy lemérhetjük a fogyasztást a tőlük kölcsönözhető mérővel.
Szüleim saját költségen szerelőt hívtak, aki nem talált hibát; majd egy hétig mérték a bérelt eszközzel is a háztartás áramfogyasztását.
A szolgáltató a rájuk kötelezően vonatkozó 15 napon belül a füle botját sem mozdította; majd a sorozatos unszolásra megjelentek a szakemberek. Ekkor szemrevételezték az órát, és készült 2 összetartozó jegyzőkönyv.
Egyik szerint lecserélték a mérőórát (semmilyen díjat nem kellett fizetni, de fényképek sem készültek); a másik egy ténymegállapító jegyzőkönyv; miszerint az óra hibátlan, nincs külsérelmi nyom, nem hiányzik plomba, nincs megbontva, de nagyjából 100%-al többet mér. A jegyzőkönyv következő oldalán ez áll: „feltételezhetően mágneses befolyás érte az órát, szakértői vizsgálat szükséges”.
Édesapám aláírta a jegyzőkönyvet; persze ekkor még nem is sejtette, hogy a megjelölt mágnesen hatás csak és kizárólag úgy érhette az órát, hogy ők megbuherálták annak reményében, hogy majd többet fizethessenek; mint egy kisebb falu teljes áramfelhasználása…
Úgyhogy tessék eme szép bejegyzést csillagozni; és kikérni magunknak; és nem azt hinni, hogy csak a lecserélés tényét írom alá, vagy jóhiszeműen nem elhinni, hogy nem fognak megvádolni…már mi is tudjuk!
Szüleim rémálmukban sem hitték volna, hogy rövidesen egy olyan eljárás részeseivé válnak, ahol épp csak a nyilvános megkövezés nem vár rájuk; minden egyéb megaláztatás igen (bár ugye még ki tudja; a szolgáltató tárháza kifogyhatatlan).
Ez után következett Pécel, az ELSTER Kft., és nagytiszteletben álló Szunyogh „villanyóramágus” István úr, aki középső ujjával megpörgette az óra kérdéses alkatrészét, eközben magában biztos azt skandálta, hogy „múkodj”; ám az óra nem így tett.
Az ítélet: a fékező mágnes hibás, (gondolom) hirtelen megjelentek karcolások (hiszen a leszereléskor még nem látszottak); ez pedig csak erős mágneses hatásra történhet.
Ezt követően mentalista barátunk kéretlenül még egy pszichológiai ténymegállapítást is fűz a sorozatban gyártott jegyzőkönyvre (mert biztos ez is a dolga a tárgyilagos megfigyelőnek); miszerint a felhasználó megijedt, és feljelentette magát. Köszönjük. Az ítélet készen áll.
Szóban hozzáfűzte még, hogy édesapám menjen, és egyezkedjen az Elművel.
Hogy–hogy nem: az óra H10, és pont 5 éves volt, amikor hirtelen elkezdték szüleim lopni az áramot. Kísérteties, igaz?!
A későbbiekben megérkezett az ítélet, igen jelentős összegű kötbérrel adósok vagyunk a szolgáltatónak. Az egyeztető tárgyaláson a már megismert tenyérbemászó-stílussal találta szembe magát az édesapám (a ráijesztés technikáját minden bizonnyal továbbképzésen oktatják az Elmű munkatársainak). Elindult egy bolhapiaci alkudozás, aminek során az összeg felét elengedik, ha csak itt, és csak most elismeri a vétkességét a fogyasztó.
Egy különleges akció keretében pedig kamatmentes részletfizetésre is igényt tarthat. Édesapám természetesen tagadta a vádakat, de a feltételezést is sértőnek titulálta.
Ekkor jött a második fázis, a gestapós módszer, a hölgy hangsúlyt váltott, arca földön túli átalakulást mutatott. Emelt hangon (mondjuk kiabálva) közölte, hogy apám mit is gondol. Meg lehet a pert próbálni; ültek már itt sokkal nagyobb emberek is.
Ez volt szüleimnek a vörös posztó; ekkor döntötték el, hogy bármennyi kínnal, álmatlan éjszakával, kiadással járjon is; nem hagyják magukat megalázni! Tisztességes emberek, sosem lopnának!
Az események további menete nem sok újdonságot tartogat.
Megkerestünk minden illetékesnek vélt jogvédő szervet, de csak egymásra mutogattak. Eközben az Elmű több fronton támadt, mert volt olyan; hogy egyszerre két osztályuk küldte ki a büntetést (nem is tudom, hátha kétszer is fizetünk az egyszer se! helyett); az EOSZ telefonos behajtást is próbált számlatartozás címén (mikor megértették, hogy ez kötbér, akkor visszavonták és elnézést kértek). De próbálkoztak egy pár hónap hallgatás után a naivitással is: szüleimet felhívták, és kedvesen megkérdezték, hogy mikor szeretnék elkezdeni a törlesztést; ahogy megbeszélték? –mintha történt volna megegyezés.
Megvolt a közjegyzői felszólítás is, amire hasztalan érveltek édesapámék. Most pedig ott tartunk, hogy nagyon közeli az első fokú tárgyalás időpontja, ahol az említett kamatos (??) összeg a tét, illetve a családom, és minden jogkövető fogyasztó becsülete.
Ezért is kértem levelem elején a segítségét mindenkinek, aki érintett. A jelenlétük is sokat számítana nekünk!
Köszönöm a megtisztelő figyelmet:
E.
villany.osszefogas@gmail.com
