Justicia történetében nem az ELMŰ hozzáállása a meglepő, mert az maximum az egyeztetésen mutatott a szokásostól eltérő képet – kivételesen a fogyasztó javára. Az ELMŰ által kiküldött szerelők viselkedése a szokásoshoz (de nem elfogadhatóhoz) képest is kritikán aluli. Aki dolgozik, hibázik? Aki meg haptákba vágja magát, az fizet miatta, mint a katonatiszt?
Ez a történet arra jó, hogy mindenki megtudja, hogy ha van b
enne egy kis hajlandóság a visszaélések feltartóztatására, és erre még a saját szabadidejéből is áldoz valamennyit, akkor olyan mértékben átláthatja a mágnesezési ügyek visszásságait, hogy az egyeztetés nem a fogyasztónak lesz kellemetlen, hanem az áramszolgáltató képviselője, jelen esetben Pakontay Péter húzza be fülét-farkát, és nyüszítve menekülne – ha tehetné. De ő sajnos, oda van „láncolva” az asztalához. Ha véletlen olyanra vetemedne, hogy elkezd gondolkozni, netán még értelmes gondolata is támad, és ezt még valamilyen módon jelzi is, akkor Fodor gazdi oldalba rúgja az asztal alatt esetleg, és megvonja a vacsit tőle. Az a szerencséje a gazdinak, hogy a kutyák hűségesek – akkor is, ha tudják, hogy nem kellene.
Igaz, hogy egyértelműen kiderül a fogyasztási kép elemzéséből, hogy a fogyasztónál véletlenségből éppen a szerelők „áldásos” tevékenysége tájékán romlott el az óra, de mivel az ELMŰ és szerelői feddhetetlenek, csak a fogyasztó lehet a bűnös, ergo fizessen, ha akkora marha volt, hogy megbízott ember(telen)társaiban.
Vajon kinek és mikor kellene ilyen esetben a felelősséget vállalnia a fogyasztó életének tönkretétele miatt? Mert, azt mindenki sejti, hogy a fogyasztó legfeljebb azzal követett el hibát, hogy bizalmat szavazott egy tisztességtelen, minden hájjal megkent bandának. Ekkora árat kell ezért fizetni? Ki veszi a bátorságot, és szabja meg, hogy mindenért a fogyasztó a felelős?
Innen jöjjön Justicia története:
„2008. augusztus 28-án az ELMŰ emberei jöttek ki hozzánk plombázni. Beengedtem őket a villanyórákhoz, majd mivel megbíztam az ELMŰ szakembereiben, magukra hagytam őket, és bementem a házba a dolgomat végezni, mivel senki nem hívta fel a figyelmemet arra, hogy ne hagyjam el a helyszínt – annak ellenére, hogy majdnem egy éve kormányrendelet is felhívja erre a figyelmet, amit sajnos utólag tudtam csak meg. Tehát a villanyórák "piszkálásánál" nem voltam a helyszínen, de amikor erős zajt hallottam kintről, kimentem megnézni, hogy mit csinálnak, láttam, hogy az órákat leszedték, nem éppen óvatos módon (az évek óta lekapcsolt, nem használt bojler órát is), majd az órákat elkezdték pörgetni olyan mértékben, hogy szinte nem is lehetett látni az óra számlapját. A villanyórát kihúzták a földre, majd kicsúszott a szerelők kezéből, az óra a járdán koppant, majd pörgették eszeveszettül!
Amikor rákérdeztem, hogy mit csinálnak, az volt a flegma válasz, hogy "ellenőrizzük" az órát. Ezek után adtak egy jegyzőkönyvet, amiből annyit tudok kiolvasni, hogy az ELMŰ-től voltak, és olvashatatlan nevű valakik voltak kint... valami Tunyogi G. és Fodor M. (?) A dolguk végeztével megkérdeztem, hogy mindent visszatettek-e, hogy visszakapcsolták-e úgy, ahogy volt, erre a válasz igen volt. Nem volt jó a szemüvegem, de a kérésükre aláírtam a jegyzőkönyvet úgy, hogy bele se olvastam, megbíztam bennük – de már soha többet nem fogok.
Egyszer este fürdéskor észrevettem, hogy elképesztő forró a víz, majdnem leforráztam magam. Akkor mentem megnézni a bojler óráját (ami évek óta le van kapcsolva, nincs használva, mert gázcirkó melegíti a vizet!). Ekkor azt láttam, hogy a bojler óra fel van kapcsolva (annak ellenére, hogy a szerelők biztosítottak róla, hogy mindent ugyanúgy hagytak, ahogy korábban volt!!!). Amire észrevettem, addigra már 101Kw-tal volt több benne a régi papírhoz képest. Ergo a szerelő nem kapcsolta vissza ugyanabba az állapotba, ahogy találta. De én ezt is kifizettem, annak ellenére, hogy nem használtam el, és egyáltalán nem is kértem rá senkit, hogy az óra be legyen kapcsolva. A szerelők mulasztását nekem kellett kifizetnem. (Akkor még nem is tudtam, hogy nem csak ezt a mulasztását.)
Másfél évvel később megérkezett a legutóbbi éves elszámoló számla (a korábbi is magasabb volt a normálisnál, de annál még a fogyasztói szokásaimban kerestem a hibát). Kölcsönkértem a rokonoktól, ismerősöktől annyi pénzt, hogy be tudjam fizetni ezt a hatalmas összegű számlát. Mivel nem tudtam, hogy mi mennyit fogyaszt, mi lenne a reális fogyasztás, nem kérdőjeleztem meg az ELMŰ-t. Ezt még a mai napig nem tudtam megadni! De nyilván az ELMŰ ennek az „apróságnak” nem érzi a súlyát! Most még egy szerződésszegéses elmélettel is elő tudtak állni. Normális, amit ezek csinálnak? De őszintén?!
A felújítás során beépítésre került több "A" kategóriás háztartási gép, de nagyon keveset mertem használni őket. Szó szerint a mosógépet sem használtam!!! Kézzel mostam!!! Szinte semmilyen dolgot nem használtunk, amit nem volt égetően muszáj! Nem is sütöttem, nem kapcsoltam fel a villanyt, vagy ha igen, akkor csak 1 db égő égett, stb. Szóval visszamentünk a teljes őskorba. Azzal nyugtattam magam, hogy ezek hatására majd csökken a következő elszámolás. Pedig az ELMŰ már az elszámoló számla kibocsátásakor tudta, hogy az óránk nem megfelelően mér! Mégsem értesítettek róla!
Nem kell mondanom, hogy nem hogy csökkent volna, hanem még nőtt is a fogyasztásunk – annak ellenére, hogy már szinte nem használtunk semmit!
Innen a történetünk hasonló az eddigiekhez, mígnem elérkeztünk az egyeztetéshez. Pakontay Péternél voltam egy meglehetősen rövid (mellé)beszélgetésen. Az „úr” kezdeti nagy mellénye az egyeztetés során egyre kisebb lett, a végére még szűknek is látszott. Kiderül, hogy Péter azt se tudta, hogy fiú-e avagy lány. A kérdésekre nem válaszolt, fel kellett rá többször hívnom a figyelmét, hogy nem a mellébeszélésre vagyok kíváncsi, de nem jutott el a tudatáig. Talán egyszer az ő szűk agyába is bele fog férni, hogy mihez asszisztál, és bűnrészes. Még nem érkezett el a megvilágosodás pillanata nála. Türelem rózsát terem???”
Vajon meddig kell még várni a csodát?
