Igazság szerint én teljesen biztosra vettem, hogy a mechanikus villamos mérőórák eltűnésével (digitális átállás) megszűnik a villanyóra mágnesezés kapcsán felröppent botrányszagú, maffiagyanús fogyasztóterrorizálás és állami jóváhagyással folytatott kopasztás. Azonban úgy tűnik, hogy hatalmasat tévedtem.
A napokban kiderült, hogy az egyik áramszolgáltató (de lehet, hogy már több is) már teszteli az újonnan megrendelt Pafal digitális órákat. Ezek a következőképpen néznek ki:
A digitális órák működéséről annyit azért érdemes tudni, hogy – a mechanikusokkal ellentétben – nem tartalmaznak fékmágnest, tehát az eddig áramszolgáltatói oldalról oly kitartóan emlegetett szupermágnesekkel fékezni semmiféleképpen (még elméletileg sem) sem lehet őket.
Azonban ennek ellenére a Magyarországon felszerelni tervezett órákon található egy LED, mely arra hivatott, hogy a mágneses befolyásolást jelezze (képen bekeretezve). Felvetődik a kérdés, hogy miért is lehet erre szükség? (A mechanikus óráknál úgy tűnt, hogy nincs rá szükség a szolgáltató szerint, pedig egyre több fogyasztói panasz érkezik a mágnesezési ügyekkel kapcsolatban.) Az eddigi információkat végiggondolva csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy folytatódik az áramszolgáltatói terrorizmus! Feltehetően ezt a LEDet idővel akár távirányítással is bekapcsolhatja az áramszolgáltató, és jaj annak, akire éppen a választás esett. Vagy nem tudni, hogy van-e olyan okos az óra, hogy akár előre beállítják napra pontosan, hogy mikor gyulladjon ki a LED? Ez a LED csak és kizárólag visszaélésre adhat alapot (ezt természetesen jogalapnak nem nevezhetjük ugyanúgy, mint a mágnesezésnél az gazságügyi szakértői jegyzőkönyveket sem), és megint csak a fogyasztók megkárosítására irányul, ugyanis semmilyen – áramszolgáltatással kapcsolatos – műszaki funkciót az órában nem tölt be. Kicsit elemezgessük ki a témát néhány szempontból.
Mit bizonyít ez a LED? Semmit. Ugyanis a „mágneses befolyásolás” műszaki szempontból önkényes és definiálatlan fogalom. A LED jobb esetben is csak „mágneses hatást” mutathat, de hogy az egyúttal tudatos cselekmény lenne – vagyis tényleg a megnevezésében szereplő befolyásolás –, az csak a szolgáltató egyoldalú, rosszindulatú feltételezése! Nem bizonyít semmit, nem lehet jogalapja semmilyen eljárásnak!
Az meg már megint a felróhatóság kérdését veti fel, hogy amennyiben feltételezzük, de el semmiképpen sem fogadjuk, hogy szándékos befolyásolásról van szó, akkor is azt ki követte el? Mivel a szolgáltatókkal a fogyasztók polgári jogviszonyban állnak, és a VET illetve áramszolgáltatói szabályzatok is egyértelműen leírják, hogy a szerződésszegés tényét az áramszolgáltató köteles bizonyítani! Az objektív felelősség fogalma, mint olyan, már rég nem használható fel bizonyíték szintjén egy eljárás során – bár, tegyük hozzá, hogy a gyanútlan fogyasztót minden erőfeszítés nélkül szándékosan megvezeti a szolgáltató ezzel a kifejezéssel, és az áramszolgáltatók ezt minden további lelkiismeretfurdalás nélkül ki is használják.
Azt is tudjuk, hogy egy mérés definiált mérési adatok nélkül nem mérés – mint azt már az áramszolgáltatók „független” igazságügyi szakértői is kezdik sejteni. Semmi adat nem mutatkozik arról, hogy a jelzés mekkora hatás (mágneses indukció) esetén lép működésbe, milyen helyen mérve, stb.. Hogy az elektromos hálózatról esetleg ez az óra is kaphat-e olyan impulzust, ami hibát eredményez annak valamely részében, szintén nem publikált (persze, ha szakértői vizsgálatok lesznek a digitális órák kapcsán is, akkor nyilván a magyar „tudomány mai állása szerint” nem teheti tönkre semmi az órát, mivel az óra szent és sérthetetlen – ellenben a fogyasztó ezzel a kiváltsággal nem dicsekedhet. Mivel ő minden további nélkül kopasztható. Határ a csillagos ég.
Nem tudom, hogy a szolgáltató felhívja-e az óra felszerelésekor majd a fogyasztók figyelmét arra, hogy mágneses hatás okozhat
- mérési hibát (amennyiben valóban okozhat?),
- egyéb jogi következményeket (na, azt minden további nélkül ma már egy levegővétel is okozhat a mai áramszolgáltatói gyakorlatban – az se kizárt, hogy a levegő valamely összetevőjére érzékenyek a villanyórák, csak a „tudomány mai állása szerint” csak a fogyasztó állhat az óra túlpörgése mögött… elég kényelmes megoldás).
Jó kérdés, hogy a fogyasztó számára is bármilyen módon ismerteti-e, hogy
- mi okozhat ilyen hatást,
- milyen magatartást vár el a fogyasztótól a LED jelzésének megakadályozására a szolgáltató,
- milyen szabványok alapján támasztja ezeket a követelményeket,
- ha a fogyasztó valóban betartotta a nem tudjuk, hogy valóban meglévő előírásokat, akkor vajon megint neki kell az ártatlanságát bizonyítania annak ellenére, hogy az áramszolgáltató kötelessége lenne a fogyasztó nem megfelelő magatartását bizonyítania a törvény illetve a saját belső szabályzata alapján is?
Ez azért is szükséges lenne, mert egyre több olyan használati tárgy van, amelyben erős mágnes van (pl. leolvasásra – is – használható zseblámpa, játékok, mindennapos használat alatt lévő egészségügyi eszközök, stb.), és nem tudni, hogy ilyen és ehhez hasonló eszközök hatására is esetleg jelez-e ez a bizonyos LED. Egy zseblámpa ugyan semmi hatással sincs a fogyasztásmérőre, de lehet hatása egy ismeretlen érzékenységű mérő eszközre – amennyiben feltételezzük, hogy valóban van az órában mágneses hatást érzékelő bármilyen szerkezet, és nem csak valami távirányításra bejelző profitmaximalizálásra használandó, fogyasztók minden jogalap nélküli megkopasztást célzó berendezést szerelnek ki minden háztartásba. Feltehetően erre is az „OMH-pecsét” lesz a bizonyíték az áramszolgáltató szerint, pedig lassan egy teljes ország tudja, hogy ez semmiképpen nem bizonyíték semmire abból, ami az óra hitelesítése után történik az órával.
Azt se lehet tudni, hogy amennyiben eddig se tartották szükségesnek áramszolgáltatói oldalról vizsgálni, hogy az óra felszerelésekor milyen mágneses térbe helyezik fel az órákat, most már a helyszínen mégis fognak ilyen jellegű vizsgálatokat is végezni? Mert nyilván ez esetben szükséges lesz. Sőt, lesz újabb beszállítója is az áramszolgáltatóknak, ezzel párhuzamosan emelkedő áramszámlája a fogyasztóknak, mivel most már a szolgáltató se tartja majd feleslegesnek, hogy mágneses tér ellen védett dobozban szállítsa a villanyórákat - feltehetően.
Javasolnám a szolgáltatóknak, hogy mivel azt nyilatkozták korábban, hogy az. ú.n. „katabox” véd a mágnesezés ellen, akkor egyből ilyennel szereljék fel az órákat, és akkor megspórolják a feltehetően nem a legolcsóbb mágneses befolyásolást jelző eszközt, amit így szükségesnek tartanak az órákba beépíteni, avagy beleépíttetni. Ezzel megtarthatják azt az a beszállítójukat is, aki ugyan semmit nem tesz hozzá a szolgáltató tevékenységéhez, de feltételezhetően jól megél belőle.
Az is érdekes kérdés lehet, hogy amikor az órát megrendelték a gyártótól, és kérték rá a mágneses befolyásolás feliratot, akkor vajon mivel tudták olyan szépen megetetni a gyártót, hogy az tényleg látta értelmét, és rátette az órára a feliratot és a ledet? Hiszen így most jelen esetben a Pafal óra gyártója a saját hitelét rontja ezzel a felirattal, gyakorlatilag saját magát degradálja vele. Vagy lehet, hogy nem tudta, hogy mit jelent a felirat, amit kértek? Ezt erősen kétlem.
Az már csak a hab a tortán, hogy az eddig tesztelés okán felszerelt órák mindegyikén világít ez a mágneses befolyásolást jelző led. Ez azt jelenti, hogy már a tesztidőszak alatt lemágnesezték a mágnest nem tartalmazó órát? Vagy már eleve mágneses térbe helyezték? Vagy netán a műanyagborítás mágnesezte meg? Vagy az is lehet, hogy megtudták a házalók, hogy hol szereltek digitális órákat, és támadásszerűen megmágnesezték az újonnan felszerelt digitális villanyórákat? Ezek már komolytalan kérdések, de ezt az áramszolgáltatói magatartást már nem lehet komolyan venni, az biztos.
Kíváncsi vagyok, hogy az áramszolgáltatói „agymosás” tanfolyamokon milyen indokkal magyarázzák ennek a lednek a fontosságát? Mert a kételyeket el kell oszlatni, különben nem lesz hiteles még az alkalmazottak számára sem ez a vízfejű társaság. (Azt már meg se merem kérdezni, hogy az vajon az alkalmazás feltétele-e az áramszolgáltatóknál, hogy 50-es IQ alattiak legyenek a mágnesezési ügy képviselői, ügyintézői?)
Az állam szerepe sem elhanyagolható a kérdésben, mivel ezt a lehúzást, jól átgondolt csalást, nyilván valamilyen szervnek „engedélyeznie” kell. Ha azt veszem, hogy a Magyar Energia Hivatal az áramszolgáltatók felettes (állami) szerve, egészen egyértelműen kirajzolódik, hogy ők is megkárosítják lakosokat, fogyasztókat azzal, hogy nem szabnak határt a mágnesezési ügyeknek, annak ellenére, hogy belőlü(n)k élnek. Persze, ők tudnak azzal takarózni, hogy a fogyasztóvédelmi osztályuk kb. 90%-ban törölteti a szolgáltató kötbérigényét a mágnesezési ügyekből kifolyólag – ennyit sikerült elérni több, mint 15 év alatt a mágnesezési ügyek kapcsán. Azért ne gondolja senki, hogy ehhez bárki is gratulálni fog nekik, és ujjongva tapsol majd a fülével örömében!
(Az oktatás felzárkóztatására is lenne egy javaslatom: új tantárgyat kellene bevezetni – persze, áramszolgáltatótól majdnem minden tekintetben menteset. Áramszolgáltatói visszaélések ismerete vagy áramszolgáltatói csalások művészete lehetne például a tárgy neve. Ebbe a kérdéskörbe nem szeretnék most jobban belemászni, de volna még egy-két keresetlen ötletem hozzá.)
Mindezeket végiggondolva úgy tűnik, hogy az áramszolgáltatók nem elégedtek meg az eddigi „boszorkányüldözésekből” behajtott pénzzel, hanem a továbbiakban is folytatni kívánják alantas kis üzelmeiket, a fogyasztók korlátlan zsarolását, csalást, hazugsághadjáratot. Ma már mindenkinek jogi és műszaki ismeretekkel kell rendelkeznie minimum, ha szerződést kíván kötni bármelyik magyarországi áramszolgáltatóval. Megéri egyáltalán áramot hálózatról használni?
